A glaucoma a látóideg panaszainak összefoglaló neve, melyek legjellemzőbb következménye a szem belső nyomásának megemelkedése. Magyarul zöldhályog néven ismert a betegség, mely rendkívül összetett és több változata is ismert. Röviden a következőképpen zajlik: a látóideg rostjainak pusztulása eleinte kisebb-nagyobb kieséseket okoz a látótér vonatkozásában, mely folyamat előrehaladott állapotában bekövetkezik először a látótér-szűkület, majd az összes rost elhalásával a vakság.
Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos glaukómát. E típusokon belül pedig beszélhetünk nyitott-, illetve zárt zugú glaucomáról is.
Az elsődleges nyitott zugú változat nagy valószínűséggel genetikailag meghatározott, míg az elsődleges zárt zugú glaucoma oka az anatómiai eltérésekben keresendő. Akár veleszületett betegség is lehet.
A másodlagos glaukóma egy fennálló szemészeti problémán alapul. A másodlagos nyitott zugú glaukóma a csarnokzug elvezető rendszerének eltömődése, kóros átalakulása, vagy az elvezető vénák magas nyomása okán alakul ki. A másodlagos zárt zugú változat a szivárványhártya-, vagy a csarnokvíz keringésének kóros megváltozására vezethető vissza.
A betegség magyarázata szerteágazó. Állhat a háttérben olyan anatómiai téraránytalanság, mint a csarnokzug szűkössége, amely súlyosabb esetben akár el is záródhat. Ennek következtében a szemfolyadék-keringés megszűnik, a csarnokvíz a szemben felgyűlik, a szemnyomás pedig veszélyesen megemelkedik. Emiatt alakul ki az úgynevezett glaukómás roham, mely azonnali beavatkozást igényel.
A glaucoma okai visszavezethetőek a genetikára is, illetve különböző kockázati tényezőkre, úgy, mint: